Ede és Baknyúl ezekről vitatkozott:

Ede és Baknyúl vitatkoznak tovább...

Ede mondta:

A Beszterce folyónév szláv eredetű, a „bystrica” = ’tiszta, átlátszó vízű patak’ szóból ered.

No de baknyúl…

A Beszterce és változatai, elsődlegesen víznévként előforduló földrajzi nevek, amelyek számos településnév, illetve ezekből továbbképezve tájnevek, közigazgatási egységek neveinek alapját is képezik. Nagyon gyakori, hogy Beszterce nevű víz mellé, ilyen nevű patak, folyótorkolat közelébe Beszterce nevű emberi lakhely is települt. E névvel csak a Kárpát-térség, javarészt hegyvidéki környezetében találkozunk. A Beszterce a bVsz és a tVr mássalhangzó kapcsolatra épülő két relativ gyökből összeépült név, amelynek szerkezeti felépítése: besz + ter + ce, vagyis két gyök a „besz” és a „ter” összekapcsolódásával, a -ce földrajzinév-képzővel kiegészült név. A Beszterce eredetileg víznév, ezt igazolja a két gyök összeépülése, illetve az abszolút gyökök jelentéstartalma. A „besze” hangutánzó gyök, a beszéd, beszél, beszély stb. szavak alapja. Változata a „pesze”, ill. „peszeg”, szintén hangutánzó: csitít, haragot csillapít, de tájszóként a haragos lúd, kígyó is peszeg. Ma úgy mondjuk pisszeg, rokona a sziszeg. A besz-pesz összefügg a „peszterkedik”, „pezderkedik” = ’erőlködik, igyekezik’ igével. Benedek Elek írta egyik meséjében: „Hej, láss csudát! Nekifortyan a patak, ahogy ezt hallja, elkezd dagadni, nőni, mind magasabbra, magasabbra, hogy már annak a fának a derekát is mosta, amelyiken a királyfi kucorgott. De hiába pezderkedett, erőlködött, a királyfinak csak a lába száráig loccsant fel, s nagy mérgesen visszahúzódott a medrébe.” Ebben az esetben a peszterkedik – a beszterkedik, bösztörködik alakváltozata – a folyóvíz gyorsaságát, erősségét fejezi ki. Czuczor Gergely és Fogarasi János szerint a „peszterkedik” = ’késsel hadakozik, ellenszegül’ vagyis ’kardoskodik’. Másképpen pezderkedik, magánhangzó váltással: böstörködik. A „pezderkedik” szelídebb értelmű jelentése ’berzenkedik’, keményebb értelemben ’haragosan nekimegy valakinek’. A „ter” gyök egyik jelentése ’szélesedés’, ebből keletkezett a „tér” főnév. Szintén belőle származnak a terül, terebély, terel stb. szavak. A besz (bősz) és a ter (tör) gyökök összekapcsolódásához járult a -ce földrajzinév-képző, amely a magyarban tipikus víznévképző. Mindezeket összegezve a „beszterce” = ’hangosan, erőteljesen megáradó, gyorsan lefutó és szétterülő folyóvíz’ jelentésű földrajzi név. Minden más Beszterce jelölet, elsősorban települések a közelükben lévő Beszterce vízfolyástól vették nevüket. Ezek a névadások már javarészt középkoriak, mindenképpen fiatalabbak a víznéviektől. Még későbbi keletkezésűek az igazgatási névként, illetve tájnévként megjelenő Beszterce alaptagok, ezek már részben a településnévből képződtek. Ugyanakkor később, akár XIX–XX. századi névadásból, már elsődlegesen szláv vagy német névalakokkal jött létre sok helységrész Bistrica (sokféle szláv hangjelöléssel) és Feistritz formája. Utóbbiaknál a motiváció szintén sokszor víznév. Fontos hangsúlyozni, hogy a víznéviként megjelenő alapnévadás motivációja a legtöbb esetben rövid, akár csak néhány kilométer hosszú, hirtelen megáradó („bősz”) és szétterülő („terebély”) fizikai jellemző. Hiába az egyértelmű származás, a nyelvtudományban ez nem elfogadott. A Beszterce név származását szláv alapokra helyezték.

Különböző alakváltozatai mutatják, hogy az eltérő magánhangzókkal létrejött gyökváltozatok, hasonló jelentéstartalommal bírnak. A magyarban a Beszter, Beszterec, Peszternye, Besztercsény, Bösztör, Vödric változatok élnek.

Ezeknek a változatoknak a magyarral szomszédos  nyelvekben is kialakultak névformái:

Bystrzyca {lengyel},

Bystrica, Vydrica {szlovák},

Bystřice, Bystřiča {cseh},

Bisztricja / Бистриця {ukrán},

Bistrica {szlovén},

Bistriţa {román},

Bistritz, Bistritza, Bisternitz, Wistritz, Weisseritz, Weistritz, Weidritz, Pastritz, Pasterze, Feistritz {német}

Ede mondta:

A Pilis név szláv eredetű, a „pleš”, „plješ” származéka, jelentése ’kopasz hegytető, növényzet nélküli kopár hely’.

No de baknyúl…

A magyar eredetű „pilis” szó jelentése ’magasan fekvő, kopasz (világos) tető’. Ha összekapcsoljuk a pil-bil-pél-bél gyökökkel, akkor ’magasan fekvő, belső, tiszta, szent’ jelentések összegződnek a névben. A Pilis név a pVl mássalhangzó kapcsolatra épülő, magas hangrendű „pil”, „pel”, „pöl” abszolút gyökre és a hozzá kapcsolódó -s helynévképzővel keletkezett. Szerkezeti felépítése: pili + -s, magyar alakváltozata a Peles, Pölös, gyakran jelentkezik -ke képzővel: Piliske. A „pil”, „pel”, „pöl” alapú nevek közeli rokonságban vannak a bVl kapcsolatra épülőkkel, gyakori a „bel”, „bil”, „böl” változatuk is, és fordítva.

A névnek a környező nyelvekben saját hangtörvényekhez igazítással alakult ki a magyartól eltérő formája:

Pleš, Plešina, Pliš, Plješ,Plišivac, Plišći, Plechý {szláv},

Pleşu, Peleş {román},

Plechen, Plöck {német},

A Pilis leggyakrabban hegycsúcs neveként, illetve abból alakult tájnévként van jelen:

Pilis (757 m): csúcs a Pilis hegységben,

Pilis [Pleşu] (726 m): csúcs a Zarándi-hegységben,

Pilis [Pleşu] (1284 m): csúcs a Torockói-havasokban,

Piliske [Plieška] (467 m): csúcs a Terebesben [Tribeč],

Pilis [Plešina] (1061 m): csúcs a Madarasban,

Nagy-Piliske [Pilişca Mare] (1374 m): csúcs a Hargitában,

Piliske [Pilişca] (1222 m): csúcs a Bodzafordulói-hegyekben,

Pilis [Pleşei] (1077 m): csúcs a Szilon-havasban,

Piliske [Pleşiţa] (1514 m): csúcs a Szebeni-havasokban,

Pilisvár [Pleşcioara] (1465 m),

Pilis [Vârful Pleşei] (1946 m): csúcsok a Vulkán-hegységben,

*Pilis-tető [Culmea Pleşului] (911 m): csúcs a Moldvai-Előkárpátokban.

*Piliske [Plješevica, Plišivica] (1649 m), csúcs a Dinári-hegyvidék területén.

*Piliske [Plišivica] (771 m), csúcs a Risnyak hegységben, a Dinaridákban.

*Pilis [Plišivac] névvel kiemelkedés Ugljan szigetén (226 m),

*Pilis [Plišivac] domb (64 m) Krk szigetén,

*Pilis [Plišivac] két domb (241 m és 176 m) Dalmáciában,

*Pilis [Plišivac] határrész Brač szigetén és Dalmáciában,

*Pilis [Plišivac] két hegy (553 m és 986 m) Dalmáciában.

*Pilis [Plechý, Plöckenstein] (1378 m): csúcs a Cseh‒Német-erdővidéken [Šumava].

Nagy-Peleske (1292 m) nevű csúcs van a Gutin hegységben.

Pilis víznevek:

Pilis [Pleşu]: patak a Vulkán-hegységben,

Pilis [Pleşu] és Piliske [Pleşcioara] nevű mellékvize van a Zsil vízrendszerben a Zsályás [Jaleş] és a Szohodol [Sohodol] vízfolyásoknak,

Peles [Peleş] nevű mellékvize van a Prahova folyónak. Ez a Peles a névadója a Szinaja [Sinaia] városában 1883-ra felépült román királyi kastélynak Peles-kastély [Castelul Peleş].

*Piliske [Pliševica] nevű ponor (karsztforrás) van a Dinara hegységben.

Pilis tájnevek:

A Pilis tájnévként jelentkezik a Bakonyerdő (Dunántúli-középhegység) középtájakéntebből alakult a középkori Pilis vármegye neve.

A Pilis horvát formában Plišivica, később Plješevica alakkal a Dinaridák középtájának neveként jelenik meg. A Dinári-hegyvidékben fekvő, ma Plješevica névvel megadott hegyvidék magyar névalakjáról nincs feljegyzésünk, ezt a horvát forma mutatja. Ugyanakkor a Plješevica szláv névforma mesterséges beavatkozással alakított név. A hegyvidék horvát neve Plišivica volt, amelyet szerb ideológiai beavatkozással a jugoszláv időszakban változtattak Plješevica alakúra. Ratimir Kalmeta (1916–2005) szerint e névbeavatkozás része volt annak a kb. 20 jelentős hegycsúcsnév-változtatásnak, amelynek célja a „jugoszláv egység” erősítése, ill. mivel e hegyek magasságuknál fogva egyfajta horvát nemzeti szimbólumként jelentek meg, ennek csorbitása.

Pilis településnevek:

Pilis Pest megyében, középkori névalakja: Pylis,

SárpilisTolna megyében, Fülekpilis [Pleš] Nógrádban, középkori névformája Pelys,

Nyírpilis Szabolcsban, ennek középkori neve Pylys.

Utóbbi neveknek nincs kapcsolata sem Pilis hegycsúcs névvel, de víznévvel sem, motivációjukról közelebbit nem tudunk.

*Piliske [Plišavica] névvel XX. században létrejött helységrész van Dalmáciában.

*Piliske [Plišići] helységnév van Vinodol vidékén és Gacskamező [Gackopolje] területén Horvátországban.

A Peles és Pölös alakváltozat településnevekben gyakori:

Pölöske és Pölöskefő Zala megyében, mindkét település a Szévíz patak mellett fekszik, amelynek középkori neve Piliske / Pölöske volt.

Kispeleske [Pelişor] és Nagypeleske [Peleş] Szatmárban, mindkettő középkori névformája Pylyske.

Szláv névalakkal létrejött település volt Pelesalja (Podplesa) [Pidplesa / Підпле́ша] Máramarosban, illetve román néven említik elsőként a XV. században Peleskefalva (Pleszkuca) [Pleşcuţa] helységet az egykori Arad vármegyében.

A Pilis csúcsnév és víznév kapcsolata nem egyértelmű, a névadás motiváltsága még sok vizsgálatot igényelne, de azt tudjuk, hogy a Pilis és a Bél helynevek közeli jelentéstartalommal is bírhatnak.

Ede mondta:

Székesfehérvár nevének eredetére kétféle magyarázat is lehetséges: az egyik szerint az uralkodóház egyes tagjainál, mint például az I. András krónikáiban is több helyen fellelhető „Fehér” előnévre, a másik szerint pedig a Géza fejedelem által épített korai királyi vár és palota építőköveire, vagy fehérre meszelt falaira utal.

No de baknyúl…

Fehérvár, mint földrajzi név több település nevekként jelenik meg a Kárpát-térségben. Nyelvi szerkezeti felépítésében a fehér + vár közszavak összekapcsolódását láthatjuk. A „fehérvár” szónév alapja a fehér, ehhez járult a vár földrajzi köznév. A névnek a környező nyelvekben fordítással alakult ki a magyartól eltérő formája:

Belehrád {szlovák},

Biograd {horvát},

Beograd / Београд {szerb},

Białogród {lengyel},

Bilhorod / Білгород {ukrán},

Bălgrad {román},

Weissenburg {német},

mindegyik nyelvi alapja a „fehér” és a „vár” szavak fordítása, de több névalak mára nyelvileg átformálódott. A szláv nyelvek Belehrád, Biograd, Beograd, Białogród, de a román Bălgrad formák is korai nyelvi formák, amelyek a mai szláv nyelvekben már nem értelmes összetételek.

A Fehérvárak különleges helyet foglalnak el a magyar névrendszerben, hiszen egymástól jelentős távolságra, szinte országrésznyi területek középpontjaként, központjaként jelennek meg a Kárpát-térségben. Ez a megjelenés nem véletlen. A „fehér” várak egykoron olyan központi szerepkört betöltő, irányító és védelmi funkcióval felruházott várak voltak, amelyek egy-egy országrész központjaként, működtek a messzi múltban. Kiemelkedően fontos központok voltak, még a hun–avar időkben. És ezek a várak javarészt ma is állnak…

Nyeszterfehérvár [Bilhorod Dnisztrovszkij / Білгород-Дністровський], ma Ukrajnában az Odesszai területen. A keleti területek, a kora középkori Csángóföld, a későbbi Kunország, illetve Moldva központja volt. Nyeszterfehérvár korábbi magyar alakja a Nyeszter (Dnyeszter, Dniesztr) folyó eredeti Nyisztra alakjából: Nyisztrafehérvár. A Nyisztra formát őrzi a folyó román névalakja a Nistru.

Gyulafehérvár [Alba Iulia] Erdély központja volt, ma Romániában, Fehér megyében. A XV. században megjelent román neve a szláv Bălgrad (’Belgrad’), az Alba Iulia (= ’fehér Gyula’) az 1920-as évek mesterséges névadásának eredménye.

Székesfehérvár a „nagy” központ. Ma Magyarországon, Fejér megyében. A középkori feljegyzések az Árpádok koronázó városának helyéről ellentmondóak. Az Árpád-korban a koronázó székváros helye valószínűleg nem a mai Székesfehérvár volt, hanem az Esztergom–Visegrád közötti Duna-szakasz mentén, a Visegrádi-hegységben (a középkorban ez még Pilis) fekvő, az oklevelekben Alba Ecclesia névvel megadott Fejéregyháza. A korabeli metszetek a koronázó várost magas hegyek között fekvő, Duna menti településnek ábrázolják. Ez a tájképi és fekvési környezet nem illik a mai Székesfehérvárra. A problémához tartozik, hogy az ősi főváros, Ősbuda, latinul Vetus Buda sem a mai Óbuda helyén feküdt, hanem valahol a Dunakanyarban Esztergom és Visegrád között, szoros kapcsolatban Fejéregyházával. A koronázási leírások, korabeli ábrázolások, a leírt távolságok alapján Esztergom, Fejéregyháza, Ősbuda (Óbuda) és Visegrád egymáshoz közel fekvő települések voltak, környezetüket a Pilisben, (illetve a modern földrajztudomány eredményei szerint a Visegrádi-hegységben), hét kővár védte. Utóbbiak nyomai a Visegrádi-hegységben itt-ott még fellelhetők, de régészeti ásatásokat nem végeztek a területen. Mindez ma legenda. Biztosat nem tudunk. De azt igen, hogy a „székes” koronázó város helye csak a XVI. századtól, tehát a török hódoltságtól a mai. Korábban a mai Székesfehérvár egy kis mocsárvárként szerepel a leírásokban.

Nándorfehérvár [Beograd], a Délvidék és a Végvidék feje. Ma Szerbiában, ez lett az ország fővárosa. A „nándor” előtagja származhat az avar rokonsággal rendelkező óbolgárok, akik még nem szlávok, nándor megnevezéséből. Ugyanakkor a nándor eredeti formája lehetett nádor is, amely csak kiejtésben elkülönülő alakja a „nagyúr” szónak. Ez esetben „nagyúr” = ’az ország feje, elsőszámú vezetője, így a név előtagja nádor, a vár neve Nádorfehérvár.

Tengerfehérvár [Biograd na Moru] az Adriai-tenger mellékének központja volt, később a kis Horvát Királyság székvárosa lett, majd 1097-ben Könyves Kálmán királyunk foglalta el és itt horvát királlyá is koronáztatta magát. Összenő, ami összetartozik… Ma Horvátországban, Zára megyében.

És a nyugati Fehérvár, amelynek magyar neve írásos formában nem is maradt fenn: Weissenburg. Ez volt a Bécstől még nyugatra eső Duna-völgy központja a Bél-ág [Pileach] folyó völgyében. Ma Ausztriában, Alsó-Ausztria tartományban.