Ede mondta:

Székesfehérvár nevének eredetére kétféle magyarázat is lehetséges: az egyik szerint az uralkodóház egyes tagjainál, mint például az I. András krónikáiban is több helyen fellelhető „Fehér” előnévre, a másik szerint pedig a Géza fejedelem által épített korai királyi vár és palota építőköveire, vagy fehérre meszelt falaira utal.

No de baknyúl…

Fehérvár, mint földrajzi név több település nevekként jelenik meg a Kárpát-térségben. Nyelvi szerkezeti felépítésében a fehér + vár közszavak összekapcsolódását láthatjuk. A „fehérvár” szónév alapja a fehér, ehhez járult a vár földrajzi köznév. A névnek a környező nyelvekben fordítással alakult ki a magyartól eltérő formája:

Belehrád {szlovák},

Biograd {horvát},

Beograd / Београд {szerb},

Białogród {lengyel},

Bilhorod / Білгород {ukrán},

Bălgrad {román},

Weissenburg {német},

mindegyik nyelvi alapja a „fehér” és a „vár” szavak fordítása, de több névalak mára nyelvileg átformálódott. A szláv nyelvek Belehrád, Biograd, Beograd, Białogród, de a román Bălgrad formák is korai nyelvi formák, amelyek a mai szláv nyelvekben már nem értelmes összetételek.

A Fehérvárak különleges helyet foglalnak el a magyar névrendszerben, hiszen egymástól jelentős távolságra, szinte országrésznyi területek középpontjaként, központjaként jelennek meg a Kárpát-térségben. Ez a megjelenés nem véletlen. A „fehér” várak egykoron olyan központi szerepkört betöltő, irányító és védelmi funkcióval felruházott várak voltak, amelyek egy-egy országrész központjaként, működtek a messzi múltban. Kiemelkedően fontos központok voltak, még a hun–avar időkben. És ezek a várak javarészt ma is állnak…

Nyeszterfehérvár [Bilhorod Dnisztrovszkij / Білгород-Дністровський], ma Ukrajnában az Odesszai területen. A keleti területek, a kora középkori Csángóföld, a későbbi Kunország, illetve Moldva központja volt. Nyeszterfehérvár korábbi magyar alakja a Nyeszter (Dnyeszter, Dniesztr) folyó eredeti Nyisztra alakjából: Nyisztrafehérvár. A Nyisztra formát őrzi a folyó román névalakja a Nistru.

Gyulafehérvár [Alba Iulia] Erdély központja volt, ma Romániában, Fehér megyében. A XV. században megjelent román neve a szláv Bălgrad (’Belgrad’), az Alba Iulia (= ’fehér Gyula’) az 1920-as évek mesterséges névadásának eredménye.

Székesfehérvár a „nagy” központ. Ma Magyarországon, Fejér megyében. A középkori feljegyzések az Árpádok koronázó városának helyéről ellentmondóak. Az Árpád-korban a koronázó székváros helye valószínűleg nem a mai Székesfehérvár volt, hanem az Esztergom–Visegrád közötti Duna-szakasz mentén, a Visegrádi-hegységben (a középkorban ez még Pilis) fekvő, az oklevelekben Alba Ecclesia névvel megadott Fejéregyháza. A korabeli metszetek a koronázó várost magas hegyek között fekvő, Duna menti településnek ábrázolják. Ez a tájképi és fekvési környezet nem illik a mai Székesfehérvárra. A problémához tartozik, hogy az ősi főváros, Ősbuda, latinul Vetus Buda sem a mai Óbuda helyén feküdt, hanem valahol a Dunakanyarban Esztergom és Visegrád között, szoros kapcsolatban Fejéregyházával. A koronázási leírások, korabeli ábrázolások, a leírt távolságok alapján Esztergom, Fejéregyháza, Ősbuda (Óbuda) és Visegrád egymáshoz közel fekvő települések voltak, környezetüket a Pilisben, (illetve a modern földrajztudomány eredményei szerint a Visegrádi-hegységben), hét kővár védte. Utóbbiak nyomai a Visegrádi-hegységben itt-ott még fellelhetők, de régészeti ásatásokat nem végeztek a területen. Mindez ma legenda. Biztosat nem tudunk. De azt igen, hogy a „székes” koronázó város helye csak a XVI. századtól, tehát a török hódoltságtól a mai. Korábban a mai Székesfehérvár egy kis mocsárvárként szerepel a leírásokban.

Nándorfehérvár [Beograd], a Délvidék és a Végvidék feje. Ma Szerbiában, ez lett az ország fővárosa. A „nándor” előtagja származhat az avar rokonsággal rendelkező óbolgárok, akik még nem szlávok, nándor megnevezéséből. Ugyanakkor a nándor eredeti formája lehetett nádor is, amely csak kiejtésben elkülönülő alakja a „nagyúr” szónak. Ez esetben „nagyúr” = ’az ország feje, elsőszámú vezetője, így a név előtagja nádor, a vár neve Nádorfehérvár.

Tengerfehérvár [Biograd na Moru] az Adriai-tenger mellékének központja volt, később a kis Horvát Királyság székvárosa lett, majd 1097-ben Könyves Kálmán királyunk foglalta el és itt horvát királlyá is koronáztatta magát. Összenő, ami összetartozik… Ma Horvátországban, Zára megyében.

És a nyugati Fehérvár, amelynek magyar neve írásos formában nem is maradt fenn: Weissenburg. Ez volt a Bécstől még nyugatra eső Duna-völgy központja a Bél-ág [Pileach] folyó völgyében. Ma Ausztriában, Alsó-Ausztria tartományban.

Így tanultad:

A Fehérvár név fehér kőből épült várra utal, de megjegyzi, hogy a fehér kőből való építkezés általában az uralkodóra volt jellemző, s ezért a fehér kőből emelt, esetleg fehérre is meszelt épületekhez a nagyszerűség, kiválóság, előkelőség, nemesség képzete is kapcsolódott.

Így mondja Baknyúl:

A Fehérvár alaptag összetett szó, a magyar „fehér” és a „vár” összetétele. A fehér szó abszolút gyöke a „fe”, amelyben a magasság alapfogalma rejlik és a fehér mellett számos más szó is létrejött belőle. A „fe” kicsit módosult formája a „feü”, amely beleillik a magyar alapszavak hangfejlődési sorába, mutatja, hogy alapszavainkat két változatban használ­juk : ló – lov, kő – köv, tó – tav, ró – rov, hó – hav stb. Ez a kettősség azért keletkezett, mert nem ló, kő, tó, ró, hó az eredeti kiejtés, hanem lou, köti, tou, rou, hou stb. Ebben a fejlődési folyamatban a szóvégi u, ü (sokszor i, ö) vagy kiesett, ekkor az előtte lévő magánhangzó hosszúvá vált, vagy a szó belsejében legjellemzőbben j, v, h hanggá vált. Jól őrzi ezt a keleti magyar tájnyelv, a csángó: bihal = bivaly, dió = dijó = divó stb., de további j → s → sz módosulat is előfordul: fejlik → feslik → foszlik stb. Hogy alakult e folyamat a „fehér” esetében? A magasság fogalmát tartalmazó fe, feü abszolút gyök az -r hangzóval bővült, így lett feüer. Ez ü → h változással: feher, későbbi és mai kiejtéssel fehér, j-s változatként fejér, (a csángó tájnyelvben: feér.) lett. A „feh” gyök jelentése ’fő’, („fehképpen” = ’főképpen’), illetve a régi magyarban „fehe”, „fee”, „fé” = ’fej’. A fej és a fő ugyanazon jelentésűek, ezt sok földrajzi köznévi példa is alátámasztja, például a hegynevek körében. Ehhez a „feh” alaphoz tapadt hozzá az -r (helynévképző?), hasonló módon, ahogy a fészer, hámor stb. szavak létrejöttek (ezek esetében is az -r helyjelölő státusú). A fehér és fejér, s így Fehérvár és Fejérvár tehát azonos szavak, jelentésük: ’fővár’, azaz ’köz­ponti vár’. A név alapja ugyanaz, mint a „fej” szóé: fej-er vár, vagyis a „fej” = ’fő’ egyenlőség alapján: „fej vár” = ’fő vár’. A fel szó f → b, v különböző irányú fejleményként: bel, biel, vel, vil (ahogy világ, régi velág, virág (verág), virít, virrad, világos, villan), gyöke azonos a „fel” gyökkel, illetve annak minden származékával. Minden esetben arról van szó, hogy „a fényerő legfentebb van”. Tehát a feher és fel, f → b, v, vagyis a bel, vel szavak azonosak.

A vár egyrészt magaslatra, hegyre rakott erődített építmény vagy több épületből álló védművekkel ellátott hely, amelyet ellenséges támadás ellen építettek. Lehet szálkőzetbe épített sziklavár, vagy magaslaton lévő hegyi vár. Ha sík vidéken épült az erősség, és védműveit földből, fából építették, akkor földvár, ha védműveit mocsaras, vizes közegben alakították ki, akkor sárvár, vízvár jött létre. Utóbbiakból földrajzi tulajdonnevek nevek is lettek, amelyek településeket jelölnek: Földvár, Sárvár, Vízvár. Szintén települések neveként funkcionál a relativ időbeliséget mutató Óvár és Újvár.

A vár köznév a magyar helységnévadásban is megjelenő „grád” szinonimával is megjelenik: Visegrád, Csongrád, Nógrád. A Fehérvárak szláv névalakjai is tartalmazzák a grad tagot, illetve ez a mai csehben és szlovákban a hrad, az ukránban horod formában jelenik meg. A szláv grád (= gorod, horod, hrad) alapja a magyar garád, ennek gyöke a „gar”, amely a „ker” zöngés párja. A garád és a keret ugyanaz a szó, mindkettő jelentése ’körbevesz valamit’. A keret a kert szóból egy újabb magánhangzó beépülésével jött létre, ami zöngésen, mély magánhangzókkal ejtve (ker = gör): garád, gorod, Magánhangzó vesztés­sel: grád, vagy gard. A pontos jelentést jól őrzi a német „Gürt(el)” = ’öv, gürt(en)’ = ’övez(ni)’, ’övezet, karima’. Ez a kert (keret) szó eredeti jelentése: ’keret’. Ugyanakkor a kert csak áttételesen jellemzi magát a be­kerített helyet, eredeti je­lentése ’földből hányt, gyeppel benőtt, körülölelő védmű’. A sok helyütt meglévő „kert” végződésű helynevek, (hacsak nem modern névadás eredményei), mind védművet, erődítést vagyis keretet jelölnek. A kör, gör szóval rokon Győr neve is, mely szintén gyűr(ű) jelentésű.

A fe-er → fer → fel → biel, bjel, bel alakulási sort vizsgálva, utóbbi áll a Belgrád névben, ez azonban már átformálódott kiejtés, valójában Bielográd. Eszerint a „Belgrád” = ’fehérkert’, ’fehérkeret’, ugyanaz a szó, eltérő kiejtéssel. Ejthetnénk így is: ’főgarád’, ’főkert’, ’fehérkeret’, ’főgyűrű’, ’főgrád’, ’fehérgyűrű’ stb., mindegyik alapjelentése ’központi vár’: egy adott terület (avagy több vár) központi vára. A fehér „jelző”, tehát nem színt jelöl, (bár, mint a fentiekben mutattam ez a legvilágosabb „szín", amely nem jelent egyebet, mint ’fő, fel­ső’.)